1. Átokszövegek Izrael környezetében

2. Az óizraelita átok-szavak

3. Az úgynevezett „átok-zsoltárok” 3. 2. Az átokzsoltárok m&faja 3. 3. Az ellenség mindenütt-jelenvalósága a Zsoltárok

4. Hatástörténetükbl

Felhasznált irodalom

További irodalom

A Zsoltárok könyvét kezünkbe véve minduntalan találkozunk

visszataszítónak t&nnek. Amikor pl. arról olvasunk, hogy a 137.

„jókívánságokkal” halmozza el nemzeti-külpolitikai ellenségeit (vö. 7–9. versek), vagy amikor a Ps 83,17–19-ben ehhez a részhez érünk: „Töltsd el arcukat gyalázattal, hogy keressék, Uram, nevedet! Szégyenüljenek meg és zavarodjanak össze örökre, zavarodjanak össze és pusztuljanak. Hadd tudják meg, hogy Úrnak hívnak téged: te vagy az egyetlen fölség az egész

De nemcsak a nép szór rosszkívánságokat küls ellenségei felé, hanem az egyéni panaszdalokban is rengeteg ilyen kijelentéssel találkozunk: „Isten, törd össze a fogakat szájukban… Folyjanak szét, mint a kiöml víz, száradjanak el, mint az eltaposott f&. Mint a csiga, amely megszikkad s kimúlik, mint az asszony elvetélt magzata, aki nem látja meg a napvilágot… Örvend majd az igaz, amikor látja a bosszút, és a b&nösök vérében mossa lábait…” (Ps 58,7a.8–9.11), vagy még erteljesebben: „Fiai legyenek árvákká és felesége özveggyé… ne akadjon senki, aki megsegíti, s árváin se könyörüljön senki. Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét” (Ps 109,9.12– 13). Amikor pedig Isten harcba száll népéért és fölkentjéért „ítéletet tart a nemzetek fölött: halomba rakja a holttesteket, összezúzza fejüket a széles harcmezn” (Ps 110,6).

Úgy t&nik, hogy ezek a zsoltárok egy olyan Istenhez imádkoznak, aki mint egy keleti despota megsemmisíti ellenségeit, az imádkozó pedig bosszúvágytól lihegve kívánja

ezt a megsemmisítést. Ezért a biblikus kutatásban ersen vitatják ezeknek a szövegeknek a helyét és értékét, fként amikor az Újszövetség ellenségszeretetével állítják szembe. A hegyi beszéd hatodik antitézise ugyanis így szól: „Hallottátok,

ellenségedet!’ Én viszont azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözitekért!” (Mt 5,43–44; s párh.). Hogyan lehetnek akkor ezek a vad képekkel dolgozó ószövetségi zsoltárok a keresztényeknek is imádságos kincsei?

átokzsoltárokat el kell felejtenünk mint az Ószövetség tökéletlenebb szintjén lév szövegeket, amelyeket az Újszövetség a maga magasabb rend& erkölcsi törvényeivel már túlhaladott (vö. kutatástörténet).

Másrészt sokan az ún. humán etika nevében emelnek óvást az átokzsoltárok imádságos használata, st egyáltalán az átokzsoltárok ellen, mondván, hogy erszakpárti, inhumánus szövegek, ezért ma már elvetendk. 1

Mi több az új Breviárium, a Liturgia Horarum az Institutio generalis 131. pontjában ezt találjuk: „Tres vero psalmi 57 (58), 82 (83) et 108 (109), in quibus praeponderat indoles

imprecatoria, omittuntur in Psalterio currente. Item aliqui versus nonnullorum psalmorum praetermissi sunt, ut indicatur initio singulorum. Quorum textuum omissio fit ob quandam difficultatem psychologicam, etsi psalmi ipsi imprecatorii in pietate Novi Testamenti occurrunt, exempli gratia Ap 6,10, nulloque modo intendunt ad maledicendum inducere.” Ez aztán még élesebb vitát váltott ki. Alapveten két táborra oszthatók a kutatók a megoldási javaslatok szerint. Az egyik irányvonal mint primitív bosszúimákat magyarázza ezeket a zsoltárokat,

míg mások rámutatnak a mögöttük megbúvó mély teológiai mondanivalóra, s ezzel megmentik a törléstl az úgynevezett átokzsoltárokat (lásd kutatástörténet).

Dolgozatunkkal mi is ez utóbbiakhoz kívánunk csatlakozni. Röviden áttekintjük az ókori Keleten — tehát Izrael környezetében — használt átokszövegeket és magukat az izraelita átokszavakat, rámutatva a különbségekre is. A kutatástörténet ismertetése után megvizsgáljuk az átokzsoltárok m&faját ill., hogy léteznek-e egyáltalán külön m&fajba sorolhatóan „átokzsoltárok”. A zsoltárok ellenségképének felvázolása után kitérünk az eredetükrl alkotott véleményekre, majd kísérletet teszünk az átokzsoltárok értelmezésére, s néhány hatástörténeti érdekesség említésével zárjuk munkánkat.

1 Lásd ZENGER, E., Ein Gott der Rache? Feindpsalmen verstehen, Freiburg 1994, 39–41.

1. ÁTOKSZÖVEGEK IZRAEL KÖRNYEZETÉBEN

Mieltt az átok-zsoltárok témáját, illetve egyáltalán az izraelita átok tárgyalását elkezdenénk, szükségesnek látunk egy rövid áttekintést az ókori Kelet gazdag átokszövegeirl is. 2

Megvizsgáljuk az egyiptomi, mezopotámiai és nyugatszemita átokszövegeket, majd pedig a kutatásban különbözképpen megítélt kapcsolatukat az ószövetségi átokszövegekkel, valamint azokra gyakorolt hatásukat.

1. 1. Egyiptom

Az egyiptomi vallási szövegek között nagy számban találunk átokszövegeket is, amelyek a mágia világában gyökereznek, 3

mégis vallásos elképzelésekkel, az isteni szférával, az istenségek mítoszaival szoros összefüggésben. Egyiptomban tehát vallás és mágia szorosan egymás mellett és egymásban

Az átokszövegek közül talán a legismertebbek az úgynevezett

fejedelmek, népek, dolgok neveit átokformulákkal kísérve cserépedényre írták, majd rituálisan összetörték. Az edény megsemmisítése az ellenség megsemmisülését volt hivatott

2 Az ókori keleti szöveggy&jtemények speciálisan ószövetségi vonatkozású kiadásai: BEYERLIN, W. (szerk), Religionsgeschichtliches Textbuch zum Alten Testament (RGTAT) in ATD Ergänzungsreihe 1, Göttingen 1975.; PRITCHARD, J. B. (szerk), Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament (ANET), Princeton 1969 3 ; GRESSMANN, H. (szerk), Altorientalische Texte zum Alten Testament (AOT), Tübingen 1926 2 ; KAISER, O. (szerk), Texte aus der Umwelt des Alten Testaments (TUAT), Gütersloh 1982kk.

3 A mágia (egy. hk = hike) az a titokzatos er, ami által az istenek emberi képességeket meghaladó, természetfeletti tetteiket kifejthetik. Vö. RINGGREN, H., Die Religionen des Alten Orients in ATD Sonderband, Göttingen 1979, 45.

elidézni. 4 Feltételhez kötött átok áll eskü formájában államközi

vagy privát szerzdések (ez utóbbi esetben ön-átkozásról van szó), ajándékozási, alapítási okiratok rendelkezéseinek a védelmére. Átok terheli az istenség és a nép közötti szövetség megsértését is. 5

Átok védte a szent helyeket, szent tárgyakat, okmányokat és szentelési feliratokat, ám különösképpen is a halottak és mellékelt túlvilági felszerelési tárgyaik integritását. 6

Az átok sajátos módja, amikor a gonosztevnek új nevet adtak (pl. az „akit Ré kedvel” név „akit Ré gy&löl”-re változik). Az áldást közl teoforikus nevekkel ellentétes hatást fejt ki az istenség nevének említése az átokformulában: „Hórusz tekintete irányuljon ellene (ti. az ellenségnek)!” 7

Ismeretesek még az ellenséget célzó, mágiával átsztt átokrituálék, melyek során viaszból készült isten- vagy

eredményeként kezének megbénulását várták. 8

1. 2. Mezopotámia

Mezopotámia cím alatt foglalkozunk nemcsak a sumér, akkád, asszír és babiloni területtel, hanem hozzávesszük a hettita átokszövegeket is. Általánosságban elmondható, hogy a kutatás

4 ANET 329k; vö. még MORENZ, S., Art. Segen und Fluch. I. Religionsgeschichtlich in RGG V., col. 1648k; SPEYER, W., Art. Fluch in RAC VII., col. 1160–1288; SCHOTTROFF, W., Art. Fluch in NBL col. 683–685; valamint RINGGREN, Religionen 46.

5 ANET 326–328; IMSCHOOT, P. VAN, Art. Fluch in BL col. 486k; SPEYER, col. 1172. 6 Ez utóbbi Egyiptomban, ahol az ember örök üdvössége a sírfelszerelési tárgyak ellátottságától nagymértékben függött, különös jelentséggel bírt. Vö. MORENZ, col. 1649; GERLITZ, P., Art. Fluch, fluchen. I. Religionsgeschichtlich in LThK III., col. 1333; SCHARBERT, J., Art. ’rr in ThWAT I., col. 449; SPEYER, col. 1173k; KOCH, K., Geschichte der ägyptischen Religion, Stuttgart 1993, 77–102.

7 MORENZ, col. 1648.

8 RINGGREN, Religionen, 46.

leginkább ezen kultúrkörök hatásának tulajdonít nagyobb jelentséget az ószövetségi irodalom tekintetében. 9

Elssorban átkozottak legyenek az istenek ellenségei (pl. a sziklák, amelyek akadályozták Ninurtát), de a babiloni mítoszokban maguk az istenek is átkozódnak (Ištar megátkozza Gilgamešt, Ereškigal Asušunamirt; l. még Marduk átka a babiloni újévi ünnepen). Éppígy átkozódnak a mitikus hsök: Enkidu a szajhát, Utnapištim a révészt. 10 Átkot hoz az is, amikor

egy város védistene elhagyja a szentélyt. A „Siralom Ur lerombolásán” és a híres „Átok Akkádon” c. szöveg szerint a holdisten ill. Inanna elhagyta városát, s ezzel magyarázták Ur elamita, Akkád guti elfoglalását és feldúlását. 11

A hettita katonai ceremómiákban esküt kísér áldozatot mutattak be, mely mágikus alapokon nyugodott: szimbolikus cselekmények — tárgyak széttörése — kíséretében ugyanezt kívánták az esküszegnek is. 12

Nagy jelentsége volt az átoknak a jogi szférában. Az államközi szerzdések megszegjét átok terheli (pl. II. Mursilis hettita

Egyiptommal, minek következtében pestisjárvány tört ki az egész birodalomban. 13 Azarhaddon asszír király keleti

9 Így a zsoltárokhoz már STUMMER, F., Sumerisch-akkadische Paralellen zum Aufbau

alttestamentlicher Psalmen, Paderborn 1922; BEGRICH, J., Die Vertrauensäußerungen im israelitischen Klagelied des Einzelnen und in seinem babylonischen Gegenstück in ZAW 46 (1928) 221–260. (Begrich rámutat a lényegi különbségekre is); KUNSTMANN, W. G., Die babylonische Gebetsbeschwörung, Leipzig 1931; kifejezetten az átokzsoltárokhoz STEINMETZER, F., Babylonische Paralellen zu den Fluchpsalmen in ZAW 10 (1912) 133–142. 363–369; összefoglalóan l. BECKER, J., Wege der Psalmenexegese in SBS 78 (1975) 66–72, aki pl. az egyéni panaszdalokra nézve fenntartásokkal kezeli a sumér-akkád párhuzamokat. 10 GERLITZ, col. 1333; SPEYER, col. 1171. Vö. még RINGGREN, Religionen, 80. 85. 125:

Adad, asszír istenség az átok istene.

11 ANET 455kk; ANET Suppl (1969) 646–651; RINGGREN, Religionen, 94k; SOMMERFELD,

W., Flüche und Fluchformeln als Quelle für die altorientalische Kulturgeschichte in AOAT 232 (FS K. Bergerhof) 1993, 447–463, kül. 452.

12 SPEYER, col. 1170. Asszír eskü-áldozatokhoz vö. HEMPEL, J., Die israelitischen

Anschauungen von Segen und Fluch im Lichte Altorientalischen Paralellen in ZDMG NF 4 (1925) 52k.

13 MORENZ, col. 1648; SPEYER col. 1170k.

vazallusaival kötött szerzdései válogatott és terjedelmes átkokat helyeznek kilátásba szerzdésszegés esetében 14 ). Az

igazságszolgáltatás terén említésre méltó a Codex Hammurapi, amely záradékként számtalan átkot tartalmaz részben a törvényszegk felé, részben azért, hogy a törvényszöveget megóvja a hamisítástól. 15

Az Egyiptomban és Kánaánban annyira elterjedt sírfeliratokon olvasható átokszövegek a hettitáknál és általában a

alkalmazták a híres kudurrukon, a feliratokkal ellátott határköveken, hogy azokat az elmozdítástól, lerombolástól megóvják. A különféle király-feliratokon átokkal fenyegeti az uralkodó azt, aki azokon az nevét máséra cseréli vagy kitörli. Ennek jelentsége a király neve alatti felszenteléshez kötd áldás megrzése, s nem „szerzi jogvédelem”. 16

A sokféle csapást, betegséget itt is a démonok ártó tevékenységével magyarázták, hatástalanításukat a különböz ráolvasás-sorozatokkal vélték megvalósítani tudni, amihez kézikönyvszer& segédletek is rendelkezésre álltak (šurpu, maqlu…stb.), melyekben az átok feloldására is volt rubrika. Meg kell említeni még azon papokat, akiknek az átok feloldása, a démonok és varázslók hatásának megszüntetése volt a feladatuk (ašipu). 17

14 TUAT I/2 169kk; RGTAT 153–155; vö. még MAIBERGER, P., Zur Problematik und Herkunft der sogenannten Fluchpsalmen in TThZ 97 (1988) 183–216, 197k; RINGGREN, Religionen, 144. 15 AOT 408–410, TUAT I/1, 77–80.

16 SPEYER col. 1173.

17 RINGGREN, Religionen, 98. 142; 150–154.

1. 3. A nyugatszemita vallás

Nyugatszemita törzsek elször a Fels-Eufrátesznél alapítottak

népcsoportok vándoroltak a mai Palesztina területére

(kánaániták; akk. kinahhu, héb. k e na‘ a nî). A másik jelents

kultúrközpont északon Fönícia ill. Ugarit. Délen arám népek

Palesztina körül Kr.e. 1000 tájt államot alapítottak Damaszkusz

központtal. 18

Ezen népek esetében többé-kevésbé egységes vallási rendszerrl

beszélhetünk, aminek Izraelre gyakorolt hatását külöféleképpen

ítélik meg. 19

Az átok témakörében Egyiptommal rokon vonásként figyelhet

meg a föníciai és arám városkirályok sírjainak és

sírfelszereléseinek védelme átokszövegekkel, pl. a következ

formában: Ha valaki ezt a sírt elpusztítja vagy kifosztja, sújtsa

szerencsétlenség az istenek által. Jellemz vonás, hogy az átok

végrehajtására az istenséget kérik fel (pl. Ahiram szarkofágja

Byblosból, 10. szd.). 20 Egy arám felirat Hadad átkát hívja le

arra, aki bármilyen módon b&nt követett el. 21 Egy Aleppóból

való felirat szerzdést tartalmaz két arám városállam között, s

18 RINGGREN, Religionen, 198kk. 19 Vö. ALBERTZ, R., Religionsgeschichte Israels in alttestamentlicher Zeit I–II, in ATD

Ergänzungsreihe 8/1–2, Göttingen 1996 2 , 65k. DAHOOD, M., Psalms I–III, in AB, New York

1966–1970, III., XXIIkk; GUNNEWEG, A. H. J., Biblische Theologie des Alten Testaments. Eine Religionsgeschichte Israels in biblisch-theologischer Sicht, Stuttgart 1993, 37–44 és LORETZ, O., Ugarit und die Bibel. Kanaänische Götter und Religion im Alten Testament, Darmstadt 1990, kül. 18–28 ill. 43–50. messzemenen vallja az Ugarit és az Ószövetség közti sokrét& kapcsolatot, míg BECKER, J., Wege der Psalmenexegese, 66. és SEYBOLD, K., Die Psalmen. Eine Einführung, Stuttgart 1991, 154kk fenntartásokkal közelít a kérdéshez. SCHMIDT, W. H., Alttestamentlicher Glaube, Neukirchen-Vluyn 1996 8 , 195–204. és tanulmányában: Königtum Gottes in Ugarit und Israel in BZAW 80 (1966 2 ) az istennevekre

gyakorolt számottev hatás mellett foglalállást. FOHRER, G., Geschichte der israelitischen Religion, Berlin 1968 (úny. Freiburg im Breisgau 1992) 27–47. csak bizonyos teológiai motívumok tekintetében fogad el némi befolyást.

20 SPEYER, col. 1773; MORENZ, col. 1649; RINGGREN, Religionen, 239k; SCHOTTROFF,

Fluch, col. 683.

átok a szerzdésszeg osztályrésze. Mágikus rítusokkal kísérték a szavakat: viaszt égettek mondván, így kell a megátkozottnak is elégnie, vagy sóval bevettetnie, hogy ne is számítsák többé. Egy másik mágikus cselekmény a nyíl széttörése: így kell a szerzdésszegnek is pusztulnia Inurta és Hadad által. 22

1. 4. Az ókori keleti átokszövegek és Izrael

a) Megállapítható, hogy az átokszövegek használata általánosan ismert és bevett szokás volt. Egyik leginkább szembet&n szerepe a biztosítás és a védelem, amiként ez csaknem valamennyi felhasználási területen jelen van: védi az átok az államközi szerzdéseket, szövetségesi kapcsolatokat, a szent helyeket, sírokat, határkfeliratokat, törvényeket. A privát jogi szférában a hátrányos helyzet&ek egyetlen fegyvere. Végezetül pedig éppen az átok elhárításának a leghatékonyabb módszere. A keleti ember alapveten hitt az átok automatikus hatékonyságában. Keleten mindenütt mágikus elképzelések talaján sarjadt, majd vallásos elképzelésekkel sztték át, ami azt jelenti, hogy eredetileg (az áldással együtt) mágikus szavak és er 23 ,

szerencsétlenséget (ill. szerencsét, bséget) hoz (mint az ókori keleti források tanúsítják, akkoriban sokféle bajt és betegséget az átok következményeként magyaráztak). Késbb az istenekkel kapcsolódott össze, ill. nekik rendeldött alá mint az átok végrehajtóinak: a nevük segítségül hívásával és/vagy különböz vallásos rítusok során szavakkal kifejezett vagy írásba foglalt,

21 DONNER, H. – RÖLLIG, W., Kanaänische und aramäische Inschriften (=KAI), Wiesbaden 1962–1964 (1967–1969 2 ) 214,23; RINGGREN, Religionen, 245.

22 KAI 222A,34kk; RGTAT 285k; RINGGREN, Religionen, 240.

23 MORENZ, col. 1648; HEMPEL, J., Apoxysmata in BZAW 81 (1961) 32–35; MAIBERGER,

az ellenség (lett légyen az ember, állat vagy démon) megsemmisítését célzó kívánsággal. 24

Megkülönböztethetünk legitim átkot és illegitimet. Törvénytelen volt az átok, ha az egyéni bosszú eszközéül szolgált; amikor alattomban, vagyis titkos mágikus praktikák segítségével ártatlan emberek felé mondták ki, hogy annak kárából privát haszonra tegyenek szert. A törvényes átok kifejezetten egy gonosztev felé irányult, nyíltan kifejezésre juttatták, és részben kultikus kötdésekkel bírt. Célja pedig mindig az volt, hogy megkárosodást hárítson el megelzleg, tehát potenciális vagy perbe nem fogható b&nösök ellen intézték (pl. a potenciális szerzdésszeg ellen Azarhaddon vazallus-szerzdéseiben). Egy további felosztás szerint beszélhetünk formális és formulákba nem foglalt átokról. A formális átok az istenségek felhívása, azoknak mint legitim hatalmi eszközöknek feltételektl függ bevetése. A mindennapi életben használatos átok arra szolgált, hogy jogtalan károkozást úgy hárítsanak el, hogy a megkárosított ellenfelét — más mód nem lévén (pl. perbefogás) — megátkozta. (Ezekrl csak indirekt értesüléseink vannak a bölcsességi irodalom, a ráolvasási szövegek és korabeli levelek utalásaiból.) 25

Jelents szerepe van az átoknak a családi-nemzetségi kapcsolatok területén. Következményeit tekintve az utódokat is érinti (az áldáshoz hasonlóan). 26 A gyakori ún. átok-litániákról különböz vélemények vannak. 27

Ezen hosszúságukkal felt&n átokszövegek közül is kiemelkedik

24 MAIBERGER, 196k; vö. még MORENZ, col. 1648k; SCHOTTROFF, Fluch, col. 683; WESTERMANN, Cl., Art. Fluch in BHH I, col. 487k.

25 SOMMERFELD, 453; MAIBERGER, 197k.

26 MORENZ, col. 1649; SOMMERFELD, 456k; vö. még SCHARBERT, J., Solidarität in Segen und Fluch im Alten Testament und in seiner Umwelt, in BBB 14 (1958) 39kk.

27 STEINMETZER, 363kk a „keleti gondolkodásmóddal” magyarázza; ezzel szemben SOMMERFELD, 463. azzal, hogy az idk során egyre inkább felismerték az átok bizonyos hatástalanságát, s ezt próbálták a szöveghosszúság növelésével kompenzálni.

a már említett Azarhaddon vazallus-szerzdéseiben található több mint 250 soros átok. 28 Mezopotámiában tudomásunk van

papokról, akik az átkot közvetítik ill. elssorban elhárítják (vö.

rendelkezésükre (maqlu, šurpu). 29

b) Az Izraelben honos átokszövegeket összevetve ókori keleti rokonaikkal felt&n hasonlóságok, ugyanakkor jellegzetes különbségek ötlenek szembe mind formailag, mind tartalmilag. Hasonló az átok szerepe, mint az ókori Keleten. Mindenekeltt ott lép eltérbe, ahol az emberi erfeszítés elérkezik végs határaihoz (így az emberi tehetetlenség kifejezdése is): a jogtalanul megvádoltak, a meglopottak segítsége. Biztosítja a szövetségi h&séget. 30 A legfbb különbség a mágikushoz való

viszonyulás, mondhatnánk: az „átok teológiájában” érhet tetten. Izraelben megfosztották az átkot démonikus-mágikus karakterétl és teljes egészében Jahve szuverén végrehajtói akaratának rendelték alá (l. 3.4b), míg az ókori Keleten önm&köd átokkal van dolgunk (még akkor is, ha az istenség segítségének igénybevételével történt), amely kimondás és varázslás által vált hatékonnyá és legtöbbször különféle (de fként betegség)démonoknak a hatáskörébe tartozott (l. alább, 3.3). 31 Izraelben is megkülönböztethetünk legitim átkot, amelyet

alapveten egy gonosztevre, nyilvánosan mondtak ki és részben a kultusz világába utalták és ezáltal — ellentétben az illegitim, kártékony és tiltott varázslattal — jogszer&séget

28 Szövegét l. TUAT I/2, 169kk.

29 RINGGREN, 152.

30 MAIBERGER, 200kk.

31 RUPPERT, L., Klagelieder in Israel und Babylonien — verschiedene Deutungen der Gewalt in Gewalt und Gewaltlosigkeit im Alten Testament, LOHFINK, N., szerk. (QD 96) Freiburg 1983, 136–148. 140.

nyert. 32 Egész sor tartalmi hasonlóság figyelhet meg az átokzsoltároknál is. Ezenkívül formális, képi párhuzamok is fennállnak (pl. az átok, mint ruha; átoklitániák). 33 Formai hasonlóságok is szépszerével akadnak. 34

c) A befolyás kérdésében a kutatás nem egységes, de valamilyen

párhuzamokat. W. Schottroff terjedelmes monográfiájában rámutat, hogy csak az eredeti izraelita U:UD-mondások (part. perf. formában) párhuzam nélküliek az ókori Keleten, a többi esetben formailag és tartalmilag is amellett voksol, hogy Izrael átokszövegeiben általános keleti elképzeléseket vett át, amelyek közvetítje a szájhagyomány volt. 35 Az átokzsoltárok babiloni párhuzamait vizsgálva már F. Steinmetzer hármas hasonlóságra mutatott rá (l. n. 33.). Az ókori keleti befolyásnak nagyobb jelentséget tulajdonít még N. Nikolsky, J. Pedersen, J. Hempel, S. Mowinckel, W. Speyer, H. Schmidt, újabban H. Vorländer és W. Schottroff.

Cl. Westermann, P. Maiberger, L. Ruppert és E. Zenger megengedik ugyan, hogy az ókori keleti — fként mágikus — elgondolások hatottak Izraelre, de azokat a Jahve hit fényében

entzaubern, entmagisieren).

J. Begrich, G. Sauer, J. Becker és K. Seybold kétségbe vonja a (fként a zsoltárokra gyakorolt) közvetlen keleti hatást. Utóbbi

32 MAIBERGER, 197. (Vö. pl. a féltékenységi ordáliával, Num 5,11–31.) 33 STEINMETZER, 133–142: tartalmi párhuzamok, 363–365: formai hasonlóságok. Fontos megállapításként hozzáteszi, hogy az átkot sem az ókori Keleten, sem Izrael költészetében nem kell szó szerint érteni (bizonyítja is). Ehhez l. még ZENGER, Gott der Rache, 143. ill 148kk. 34 Ehhez fként SCHOTTROFF, W., Der altisraelitische Fluchspruch in WMANT 30 (1969) 152–162. Távolabbról (Klagelieder des Einzelnen) BEGRICH, J., Vertrauensäußerungen, 221– 260. 259k megállapításai fontosak még: Az izraelita egyéni panaszdalok felülmúlják a rokon babiloni szövegeket. Meghatározottabbak, színesebbek, tartalmilag és formailag változatosabbak, Jahvéval való személyes vonatkozásokkal vannak teli, uralkodó motívum az ima, az ég és föld teremt Istene közellétének meggyzdése tölti el ket, szemben a babiloniakkal.

35 SCHOTTROFF, Fluchspruch, 68–69 ill. 152–155. Kiváló összefoglaló áttekintést nyújt a kutatás addigi állásáról ugyanezen m& 11–24. oldalain.

kapcsolatokról kell beszélnünk. 36

Megállapítható, hogy az újabb kutatás egyre inkább az ókori keleti párhuzamoktól függetlenül (helyesebben: a közvetlen befolyás tételét feladva) próbálja az izraelita átokszövegeket értelmezni, bár jelents képviseli vannak a másik nézetnek is.

2. AZ ÓIZRAELITA ÁTOK-SZAVAK

2. 1. Az átok ószövetségi alkalmazása

Az Ószövetséget lapozva az átok sokrét& felhasználása ötlik szemünkbe, és ez az átok gyakran hasonló szerepet töltött be, mint az ókori Keleten — természetesen mágikus vonásaitól teljesen megfosztva. Vagyis itt is mindenekeltt akkor jelent meg, ha az ember nem tudta magát kellképp bebiztosítani vagy magán segíteni. Így az átok az emberi tehetetlenség kifejezdése. 37

Az elnyomottak és a jogtalanul megvádoltak az átokban vélték megtalálni oltalmukat; a hatalmasok ellen ez volt egyetlen fegyverük (Péld 11,26; 28,27; 30,10; Sir 4,5; vö. a Šamaš napistenhez Kr. e. 1000 körül írt akkád himnusszal 38 ).

Egy magasrangú személy is mondhatott átkot alárendeltjére, hogy rendeleteit betarttassa (pl. Saul a népre: 1Sám 14,24). 39

Lopás esetén, vagy ha valaki valamit elveszített, egy hangosan kimondott, tehát környezete számára is érthet átokkal próbált

36 SEYBOLD, Einführung, 155: „Das bedeutet, daß die Beziehung auf das ’Vorliterarische’ beschrenkt, auf Motive, Vorstellungen, Denkformen einerseits und auf Sprachformen, Redestrukturen, Gattungstypen u. ä. andererseits…” 37 MAIBERGER, 200.

38 RGTAT, 128.

39 MAIBERGER, 201.